Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

140 er aaa* Fülel : mint a' nyúl. Ijedttében el ütötte magát. A' Félsz , a' hasat is el csapja. Gatyájában szíve. Úgy meg ijedt: hogy nagy Péntekig se jön eszére. Úgy meg ijedt: hogy ha húsz esztendők után eszébe jut , akkor is szalad. Izzadsz most Dobozi i) i) Dobozinak neveztek egy Tisztartót, ki Urának igen meg hitt embere volt : mivel a' lusta Parasztokat ráncba tudta szedni. Ezt nem szenvedvén egy Paraszt (ki a' faluban leg lustább , és még is fen héjjázó vala> egyszer a' Tisztartónak híre nélkül el illantott a' falubúi , 's egyenesen a' városba ment, holott Ura előtt a' Tisztartót erősen bé vádolta : hogy így 's amúgy bánik a' szegény jobbágyokkal , és így amúgy húzza maga hasznára a' szegényeket. A' Földes Úr (már ennek előtte jól tudván eme' Parasztnak tökélletlenségét) néki ugyan jó szavakat adott, meg is ígérte : hogy e' felöl levelet is ir a' Tisztartónak. Le is ült hamarjában a' levél írásra , melyben a' Tisztartónak meg parancsollya : hogy ennek a' levél vivő Parasztnak , mibelyest el olvassa a* levelet a' farára buszon ötöt vágasson. Evvel a' levéllel haza sietvén a' Paraszt, midőn azt Dobozinak kezeibe adta , alig várta : Hogy el olvassa. Hogy azt Dobozi olvasta, meg mérgelődött a' Parasztnak vakmerészsége miat, 's mérgében színe is meg változott. Ezt nagy örömmel látván a' Paraszt, ezt mondotta hozzája : Izzadsz most Dobozi, fordícsd csak a' bebelet, tunnan is néked s z ó 11. Ezt nem tűrhetvén Dobozi , mindgyárt itt lesz az izzasztó (úgy mond) Urának parancsolattya szerént le vonatta a' Parasztot, és (szünetlen azt rágta füleibe, izzadsz most Dobozi) jól meg fenekel tette