Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

127 Hűti a' száját minden haszon nélkül. Tök az agya, gané a' veleje. Azt is újra tömi, a' mi már a' lukon ki hullott. Tehenét vesztette , midőn borját kereste. Tizenkét ökör se bír eszével. Forgó széllel tele a' feje. Mindent egy kévébe akar kötni. Ha okosra megy is a' füst, ha ki állva, bolond. Mindent egy lévben akar főzni. Meg túrósodott az esze. Minden vizet maga' malmára kéván. El törött a' só tartó , nincs sava. Törött fejébül ki ugrott az ész. Néha az esztelen többre mehet az eszesnél. Kétszer mond egy mesét. Az oktalannak semmi szégyenne. Velő nélkül született. Nincs veleje, mint a' gilisztának. Nem tud magának kenyeret keresni. Csak néha van eszin. Csak hálni jár helé az ész, egész nap kódorog. Nem. lehet vele okossan szóllani. Több esze van egy cserebogárnak. Ki párállott az esze. Kí vágták Bedön az erdőt. i) Bedő Oláh falu Biharban. Sok erdőjök volt; de az egész Vármegyei varjuk oda szoktanak. Ezt tapasztalván az Oláhok, azt is gondolván : hogy az erdőt meg akarnák enni, egy szálig ki vágatták a' fákat: hogy a' varjuk el ne emiszszék. Az esztelenekről mondgyuk; hogy az erdőt ki vágatták.