Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Már tizenegygyed' fü. 1) Málé r meg malaj. Ha a' Patikába árúinának, ott is venne észt. Kevés a' só a' só tartóban. Néha a' bolond is szóll igazat. A' bolondok és gyermekek leg hamarébb ki mond« gyák az igazat. Semmit se tud deákul, noha eleget járt az oskola mellett. Nincs esze, ki életével játszik. Néma a' bolond, nem szóll. Az esztelennek könnyű szeget ütni fejcbe. A' barátság ló háton jár a' bolonddal. A' bolond mély vizbe veti a' kerítő hálót. Káptalan volna feje, ha meg volna sindelezve. Bolondnak szeme lábán van: mert (midőn valahová jut) talpán láttya : hogy gyalog lovaglott. Egész Baranyai embert csinált belőlle. Mindent magára vesz, mint a' ludas aszszony. Pali pap körösztölménnye. Mindég úgy intézik a' méneses gazdák : hogy a' kancák Aprilisben ellyenek, midőn immár haraphatni az új fűbe , és így az anya lónak elég teje légyen. Ekkor a' csikó nem igen kapkodgya a' füvet, meg e!é*gedve lévén annya tejével; u^yan csak ezért nem szokás felölle mondani: hogy első fü csikó légyen. Midőn a' második .Áprilist el éri, alikor mondgyák ötet másad fü csikónak: az az egy esztendősnek. A' A' harmadfű csikó két esztendős, az az minden/ kor kevesebb egygyel mint az Áprilisi fü. Itten tizenegyed' fü gyermek (az az tiz esztendős fiú) pstobasága. miát lui.ak lenni gondoltatik.