Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

ataxa Többet járt az oskola mellett, mint az oskolába. Lövés után célozza a' madarat. Oldal tarisznyában hordozza az eszét. Meg mentették az észtül. Néha ember koponya szamár velő takarója. Tök annak koponyája, nem csont/ Egy bolond tizet is csinál maga után. Nagyobb a' csizma, mint a' láb. Kása annak esze. Azt se tudgya, hány az ujja. Egér béka csatárúi (mint igazrúl) úgy szóil. i) Mindég kásán babon az esze. Sokan örömest ki anuák, a' mit el nyeltek. Egy kézzel épít, a' másikkal ront. Téj gyanánt a' meszet itta meg. A' Tót is meg nyugszik , mikor a' fáról le esik, Szépen döglik a' marha: ócsó lesz a' bör. Ki magának bolond, másnak se okos. Szép a' legény, kár : hogy esze nincs. A' szamártól tanácsot nem kérhetni. Ha az ökröt meg szóllítod, böggéssét veszed, Ha nagyobb nyelve volna, egész ökör volna, Gondollya: hogy elegen vannak okosak. Hat pénteken se jöhet eszére. i) H o m é r u s írt Görögül egy csomó verset ; melyet így nevezett :Batrachomiomachia,az az: a' kecske , vagy ugró békák és az egerek között történt véres karcolás. Ezt mondgyák néki első munkájának lenni , melyben mivel a' versek mindenek előtt, teccettek -, ő néki más munkákra is kedve támadott. L gy irta Iliássát és Odisseáját. Az említett csomó vers csupa költemén, kik azt valóságnak tartsak, esztelenek.