Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)
Kár: hogy észt nem árúinak a' vásárban. Csak annyira lát, a' mennyire tapint. Hüvellyében sült a' kardgya. A' vak veréb tétova üszik a' vízben. / > / Tanulatlan Ifjú, meg ifjúságában. A' kóldús tarisznyát viszi a' nyakában. Torkiè tanúit; de fejébe semmi se ment. Más s-.öllö ét kapállya, magájét kapáltattya. Előre kéri a' bért. Tud hoz/.á, mint-tyúk a' regéhez. A' sze;u mindent lát, csak magát nem. Venne egy pénzen észt , de nem kaphat. Ha nagy füle volna , éppen csacsi lenne. Ajtóstul dül a 5 tanyába bé. Barom ostoba ember. Másra bámul; magárúi meg feletkezik. Oda fut az ember, a' hová a' többi tódul. Ököríi, Szamárfi. Hátúi va.n a' szeme. Ki csak akkor gondollya meg magát, mikor merül, későn bánnya meg: hogv a' vízre men!. Nem mérik itt' vékával az észt. Simon Bíró hajtya a' lovat. B iszli ember. 1) ' Pénzzé' órje a' vak undok. TúL ellen sövénnyel védelmezi magát, O Szent Sebetényt Vásztlinak hívják a' Ném etek, a' Magyarok pedig B s z 1 i n a k. Német o. •» szághúl hozzánk keríiltt egy Bászli, minden ganéba pénzt látni láccatott. Minden pityerét magára vállalt, és ingyen ki tisztította. Egész nap el keresgélt abban, mit éjjel ki hordott. f^BÉttÈÊËË HBlÉ
