Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

122 Akkor kéméili a' kolbászt mikor el fogyott. Akkor abrakollya lovát mikor harcra indúh Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajt.yák is. El állott az esze. 1) A' szamár nagyobbra böcsüli az szalmát, mint az aranyat. Vakabb a' vaknál. Vakabb a' vakundoknál. Tágas az istálló, csak négy markos a' ló. 1) Egy jó gazd' aszszony tiz akó bort hagyott Testai raentomban a' Kántornak és Harangozónak. Egygyikének se lévén hordója a' boron is. pénzt akarván fordítani; meg egygyeztek abban: hogy kiki csapot iissen a' bordó' fenekére alól, egygyik innen, a' másik amonnan. Az el adás üdéjét ki hirlelték a' faluban. A' hordóhoz ültek mind a' ketten. Az icének- árrát kérdezvén a' parasztok ; azt a' Kántor egy garasra szabta. Ezt ócsónak lenni vélvén a' Harangozó , magáját egy hetesre határozta. Valamennyien mind a' Kántortól vettek. Sött maga is a' Harangozó (vagy meg szomjúhozván, vagy petákos csapját meg tekerni sajnálván) a' Kántoréból ivott, meg is fizette. A' Kántor hamar el adván bor^t pénzzévei hazatakarodott. Ekkor nagy örömében lévén a' Harangozó le ült csapja mellé , és várta a' jó szerencsét. Jönnek ismét az emberek , és a' bor árrát kérdezik. Egy hetesen tartya. Mit cselekedgyenek a' szomjúhozó parasztok? rea állottak arra is. De minekutánna a' csapot meg fordította, a' bort ki csurogni nem látta. Ezen meg bősz" szonkodván, midőn az emberek el takarodni akartak' várjatok (úgymond) el állott a' bor, de tüstént meg indítom. Addég várták a' meg indulást, még egy az esküditek közül, nem a' bor állott el (úgymond) hanem kendnek az esze állott el édes Komám Uram.