Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Tud h'>z?á , mint a' tyúk az A, B, Céhez. Tud hozzá, mint béres a' harang Öntéshez. Ér! lioz/.á , mint Balázs Máté a' tánchoz. Elég az: hogy Balázs a' neve. Vásár után vesz. Akkor vet lakatot az istállóra, mikor már lovát ki lopták. Sohi nem vet számot, noha lapos az erszény. Akkor*krresi ,1' puskát, mikor a' varjú el szállottTi-le kuroá l leje. N irt s veleje. 1 ) Eszétől tanácsot nem kérhet. Azon egye \lő ostobaság mindennek mindent , mint senkinek semmit se engedni. "Nem hihet eszének, ha kérdezi is. Ökröt vesztett, borját keresett. Nagy hírű ; de vékony dongájú. Délben is vakoskodik. Minden lépéssében egy botlás. Könyökébe szállott az esze. Lapockája alá szorult az esze. Két pénzzel ment a'vásárra , hármaruakart venni. Másét keresi , magájét veszti. Másnak szúr , maga szomjan marack Nösző legény nem kéméili a

5 költségit, Serpenyőre lövöldöz. ' ') Egy Paraszt a' ve-zekedök közé avatván magát főbe ütéssel jöve el elüllök. Hivattatván az orvos csak azt kérdezte: ha vallyon meg sértődött, é annak veleje? e<ry csintalan fickó azt mondá : hqgy annak veleje meg e sértődhetett, mivel soha se volt. Mert ha veleje lett volna, magát a' veszeködől: közé nem avatta volna.