Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

«66 SZITTYIAI TÖE.TÉNETEK, zakra, se emberekre nem találhattak. Ez az üt pedig tizen három napig tartott. Innént az A ánokboz mentek, nemmeszsze a' Kaspiom tengertül. A' Pogányok itten a* Keresztényekkel vegyesek, Mennyi a' Falu, annyi az Úr. Egygyik a' másiktúl nein függ, nem-is fél. Szünet nélkül hadakoznak egymással. Falu a' Falura ; Vezér a' Vezérre tá* mad, Aratás' üdéjén, egyszerre ki-takarodik a* Falu, és addég aratnak, még a' másik falunak határihoz jönnek — Ha más valamire vagyon szükségjök (úgy mint fára) oda fegyveresen mennek csoportban. Hét-közben soha se mernek kevesen a' faluból ki-menni : mivel a' veszedelemtől mindenkor félhetnek, ki-vévén az egy 'Vasár-napot. Ez a' nap tolíök (keletiül, - fogva nyúgotig) oly tiszteletben tartatik : hogy (akár mi csint tett vólna a' hétben valaki, 's-ha bár sok ellensége vójna-is) ide-tova járhat, minden fegyver nélkül, azok előtt-is, kiknek szülöjöket meg-Ölte , vagy más cégéres^ gonoszságra vetemedett, A' többi méltatlanságok között, azt tapasztalták a' Keresztényekben: hogy az olyan edénybúi, melybe vagy egér döglött, vagy a' kutya övött, mind-addég se önni se inni nem meraek, még azt a' Pap meg-nem-mosta, és