Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

II. KÖNYV. I

II. SZAKASZ. 247 <és meg-nem-szentelte. Ki másképpen cselek« s;ik; azt kereszténnek se tartyák. Az Ölés 1 állok nem vétek, akár-miként esik-meg. A' Körösztöt annyira tisztelik : hogy a^ leg-szegényebbek.-is (akár otthonosok > akár jövevények legyenek , kiknek másként csoportosan járni nem szabad), ha akár-minő póznára körösztöc csinálnak, és arra valami rongyot akasztanak, és azt , fel-einelve hordozzák ; leg-bátorságosabban járhatnak mind a' korosztéiiyek, mind a' Pogányok között. Nagyon féltek ezek a' Fráterek azon említett Búcsú-járóktúl. 'S - mivel Kalauzra se kaphattanak, ketten Magyar-országba viszszátalpaltak; ketteje itten (hat holnapig) sanyarúan élt. Se kenyerök , se (a' vizén kivtiljf más italok. Az itt maradttak közül egygyik Pap vala , ki kanalakat , és más ilyeket tudott faragni. Ezekért néha egy kis köles-kását kaptak ; de tolle meg-nem-hízhattak. Arra jutottak : hogy azokból a' Szolgákbúi (kiket ez előtt a' szolgálat alól ki-mentettek, és magokkal jártattak) kettőt el-akarnának adni, ha vevőkre találhattak vólna. De mivel se szántani, se őrölni nem tudtak; senkinek se köllöttek. Ez a' szükség okozta a' két Frátereknek viszszá-térttöket. De ketteje azért maradott