Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)

20 SZITTYIAI TÖRTÉNETEK. bellyébe (Budának ama' leg-híresebb várába) vezesselek. De meg-gátollya utamat az a' tehetetlenség, melyet crőmuek-szakábúl érö­zök. Tele vagyok esztendeimnek csoportos­ságával-is. Oly fiat hagyok magam' után, ki­nek léttében dücseködhetöm , el-is-hiszöm : hogy Apjánál jobb lészen. Én FÖ-vezérsége­met o-reá hagyom. Kedves Unokámmal (Li­untikával) Ungváron mind-addég maradok, még felőliem más röndölésöket nem tesznek a' Meny-égiek. Éllyetek, és győzzetek Magyar vitézek! ! ! Ha keveset szóilott-is a* Fö-vezér, abból még is sokat értettek a Magyarok. Mivel (a' Szittyiai esküvés szerént) ő-tőlle származott­nak kellene lenni annak , ki á Fővezérséget fel-veszij egy szóval, és egy lélekkel fel-ki­áltottak. Árpádot (Álmíiak fiát) a' FŐ-vezérsé­gre éihélték, ezt üz Uraságot a' katonaság elŐtt-is ki-hírlelífették. Talán reá vóltak immár mind az Al-vezé­rek, mind a' Katona tisztek tanítva : hogy Ár­pádnak FŐ-vezérségét az egész Magyarság e­lott menttil-előbb ki-nyilatkoztassák. Mert egyszerre kiáltöttak-fel ; meg-ösmerték, hely­be-is hagyták Fő-vezérségét. Tüstént meg-es­küdtek Árpádnak haliattára, így néki meg-ígér­ték az engedelmességet. $• 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom