Dugonics András: Szittyiai történetek : Második könyv : A Magyar útban történttek / Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Fuskúti Landerer Mihály, 1808 (L.sz. Cs.Gy.832)
IL KÖNYV. I. SZAKASZ. EI S» 5* Almnak dicsérete. Étinek az első Fo-vezérnek mind testi, mind lelki jávait, igeu-szembe-tíinő-képpen, rajzollya-le az Írnok. Méltónak-is lenni állí? torn : hogy annak a' Nagy Magyarnak tulajdonságait ne csak hallya, vagy tudgya a' Magyar; hanem örök emlékezetében azért tarcsa-meg; hogy hozzája hasonló dolgokat cselekedgyék mindenkor. A'-mi testi álladalmát illeti, arrúl az írnoknak világos szavai emezek (246). Tekintetére és ábrazattyara nézve, igen szép Ember vólt, köllemetes-is. Orcája egy kevesé zög (az-az, a'mostani beszédnek modgya szerént, barnás): mivel talán (a' nagy Munkák és az ide-tova-kelS fáradságos csínok között) nem vohetett magának annyi iidot: hogy (leg-alább a' télen) fehérsége meg-jojjön. Szemej mély-feketék és különösen nagyok. Kezei (a» fegyvereknek szokszori forgatássok miat;t) kemények, és szinte a' durvaságra hanyatlók» Ujjai hoszszak. Magosra nötc ; de meg-ne m* ^övéredhetett. Lelke' (246) Anonymui C. 4.