Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

6Q : AZ ARANY PERECZEK földre .erefztett fzemeit, fe Gyárfást, fe Verni, kát nem látta. Le-tette a' Tűz * hely mellé a' fzáraz ágakat. Az - után : a' tőkére ülvén, úgy tettfzett : mint - ha magát ki - kévánná pihenni. . Kőnyekét térdére, Fejét kezeire tévén, nagy figyelemmel nézegette a'lobogó lángokat ; de egyfzer - is - mind olly fzomorúság tettfzett-ki ábrázattyából : hogy emezeknek fzívek rajta meg-efett. Nem fokára: egygyet a' nyalábok közül J"el - honta. Meg-raká a' tüzet, és azt, ott lévő fájóval, fel-is-ébrefztette. De végtére : midőn fzemeit fel - emelte, és, Gyárfás mellett, egy gyönyörű Kis - afzfzonyt állani látott, meg - feletkezvén fel-vett Férj - fi fzeméllyéről, legisleg-elsőben magát, leány módra, hangoffan el-fikójtotta. Az-után megrettenve, amazoknak igen erőltetett halgatások után, ezeket mondotta JULIÁNA : Jaj! Egek! Hol vagyok! Talán ugyan el-tévelyedtem? Mind Gyárfás, mind pedig Vernika, Juliánának azon afzfzonyos fiköjtásából, könnyen éfzre-vehették vóína, hogy azon Ibii valóságos Leány légyen ; ha, vagy gyanakodni lehetett vólna felőlle, vagy efzekke'i másban nein foglalalatoskodtak volna. Vernika bizonnyára Juliánának fzépségén úgy ei-álméikodott, hogy egy fzót hamarjában nem fzóllhatott. így fzólla tehát a' Jövevényhez GYÁR-.