Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZÁK ASZ. VII. RÉSZ. 59 rekába küldöttem. E' nem csekély munkát Remete - engedelmefségének első próbájává tettem. Tüftént itt terem. VERNÍKA: Csak alig várhatom immár: hogy kévántt ízeméilyét meg-ládám. " GYÁRFÁS: De arra kérlek, édes Verntkám, és nagyon efedezem előtted : ójjad azon Ifiat Schelmajernek, ama Nyári kefzty'íis Titkosnak fortéllyaitúl (7). Légy az illyenekben Akós-bátyádnál okoffabb. —• De íme amott jön immár .Julius. Allyunk idébb egy-kevefsé. NYÖLCZADIK RÉSZ. JULIÁN ÁNAK ÉRKEZÉSE. E

l - érkezett azomban Juliána, Két kis nyalábokba kötött fzáraz ágakat hozott két hónai alatt. Igen íemérmeteífeii vifeívén a' E 2 föld* (7)5^' kefzty'uknek vifeleterul ezeket hja Altoriui Báró Apor Péter : Téli kefztyüt ki Párducz , ki Hiúzborból, ki Róka-borból vitele. A' nyári keíztyünek híre • helye fem volt. Ha valakinél nyári kefztyüt láttak » vóína, bolondnak m9ndották volna. Jut efzembe: egy valaki hordozni kezdette a* nyáii kefztyüt; Csúfolni-kaczagni kezdették vaUw Szégyenletibe le-tévé.