Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
'58 AZ ARANY PERECZEK. iíétfyukF" Eleget akarnak tenni nem annyira haj'láhdóságunkuak , ' mint erfzéhyünknek. tíe ^ Heil van immár azon gyönyörű Ifin? "Mond-meg előre: ki féle R ' ti./ öYÁRFÁS : -Már mondám : hogy Nemét títkollya. Csak ez - előtt jüve Barlangomba: 1így tettfzik : mint - ha állhatatosan meg - akarna -nálam maradni. De kár volna, ha efztendéinek leg • fzebb virágjai ezen unalmas magánöfs'ágban el - fonnyadnának. — Hallyad, édes ífúgoiti : ha fo-nemes - vérbői vette eredetét (a'-mint-is én-vélekedem), reád bízom, mit csëlekedgy véle. — Ha náladnál alacsonyabb rend'íi lenne; fzolgálatodra ajánlom. Ha ugyancsak Kálmán-herczeggel egybe - kelhettek ; belőtte jó Titoknokot várhattok. Bizonyoffan tapáfztalni -is fogjátok : hogy Udvartokba emberséges That ajánlottam. VERNIKA : Igen jól vagyon, édes Bátyám, örömest el fogadom ajánláfodat : mert bizonyos vagyok benne: hogy, első látáfoddal-is, talpig ki-isméréd az embert. GYÁRFÁS : Hogy jó erkölcsei vannak, arról ne kételkedgy. Mert: ha vagy fzeles, vagy alamufzta lenne ; -foha nem ajánlanám. ' VERNIKA: El - hifzein- el, édes Bátyám. í)e add-elo immár. Hadd láffam. GYÁRFÁS r Csak éppen el-jöttöd előtt hogy fzáraz ágakat kerefíen) az Erdőnek dere-