Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ, y IL- RÉSZ. pafztalom, fzeretheted ; bizonyos Jégy.rbeifii^ hogy én fe fogom gyűlölni. Mí - kettőnknek mindenkor meg - egygyezcenek gondolatain^. De hová rejtetted azon gyönyörű Ihat? -Tálán ugyan a' zsebedbe gyugtad. Ki vele , hadd láífam. . 7

i'j GYÁRFÁS : Laffahban egy kevefsé. 1 Ne-is olly heveífen , édes Vernikáin. Még csak azt tudhattam - meg feioije : hogy Juliusiiak neyp

fzik. Se vezetéké:, lé nemes eredetét még-ed* dig ki-nem-facsarhattam belolle. De mindenéből ki-tettfzik a böcsös.-iiagyra-menendőség. VERNIKA : No ugyan meg - tudfz várakoztatni. Add elő tehát. Hol vagyon ? GYÁRFAL: Edes HágomJ , Csak még egygyet mondok. Hát ? Ha Fő-nemes . véjbŐi vette eredetét ? Mert , Személlyére nézve , abba bele- is - illik. — Hát ?.ha azért jött legelofzör hozzám: hogy áitalam fiivefségedbe ajálkaffon? —• Hát ? Ha azt kévánnya: hogy, veled lakván , téged' inkább fzemre - veheífen ? ällhatatoffabban fzereifen ? — Ez nem Jfyokatr lan dolog a' régi fzeretok között. —. Kálmánherczegnek el - pártoláfa után, csak illyen ihat fzeretnék Uradnak válafztani. VERNIKA Igen - is, édes Bátyám : ha, a Fejedelmek*-' házaíságokban , a' f2Ívre tekintenének Atyánk-liai. iSéha öfzve - kapcfoltatunk Mátkáinkkal, minek - előtte Őket fzemre - veE het-