Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

56 AZ ARANY PERECZEK. Ezeket hallván Veruika, nagyon meg - 5rült. Nem volt ugyan fzereimesy meg-is az ékes Fiakkal örömeit tárfalkodotr. Ezek pedig a' Kis - afzfzoiiyuak tifztefséges fzavait hallván, fzégyenlettenek volna valami ollyaft mondani , meliyért ofztán meg - vonyíttattauak vólna. Gyárfástól igy kerdezőshööqct . VERNIKA; Hol van, édes Bátyám, atna' gyönyörű iín'u. Mert ha te Őtet, a'-mint ta® • . pafzhostad volna a' Baioka nevet, más talán azt gondol» ta vólna: hogy aZt mondod : Bak Róka megy en. A' kinek baja nem volt, fzép fekete bíborból , vagy bárfonyból való fapkát vifelc. — Némelynek bajufzi'za egéfzlen be-fogta fzáját. Abban soha femmit einem va'gtak. Sött mikor ivútt némellyik, meg - tölt a' bajulzfza, bé - ízopíntotta. Az nagy haj igen igen ritka volt. Soha nem emlékezem, hogy ifiú legényt nagy hajjal láttam volna. De, hogy azt hátúi Sinórral, vagy Pintlikával meg-kötött; volna; mint a' Ló-Farkát; mint moll cselekednek ; h re - helye fein volt. Ha akkor kötött hajjal, vagy Zsacskóba varrott hajjal valaki elő-állott vólna; ázt tudták vólna; hogy Farsangos. Mert abban az időben láttattak ottan * ottan bolond Farsangos köntösben járók. Hanem : kinek, ritkán , nagy haja vólt, azt fzépen lebocsátotta. Ki ki inkább le - beretváltatta , 's - úgy Üstököt hagytak magoknak. Azt fzépen fel - kötötték, 's abban gyönyörködtek: mennél nagyobb cso« mót köthetett az Üstoköu. Ritkán némellyeknek volt abban fűzve vagy kevés Pántlika, vagy kevés Sinór , ki - vált a Gyermekeknek.