Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZÁK ASZ. VII

. RÉSZ. 41 kára egy levelét vettük. Ebben világofsan kiadta azt, a - mit, nállam léttekor, homályos lzavaiból ki - nem - vehettem. Azt írta Ákosnak: hogy az arany Pereczek fzobájából ki - lopattattanak. Udvarunkban vala pedig fzállása. így tehát a' bocstelenség udvarunkra - is ki-terjedett. GYÁRFÁS: Már ez ugyan nagy mocska egy Fejedelmi Háznak. — Iftenein! ki óhattya magát a' házi Tolvajtól elegendő -képpen ? —» Ennek pedig bizonyofsau házinak lenni kelle® tett. —• — Nem gyanakodtok-é valakire? —• Oh, édes Húgom! édes Vernikám ! — Akósbátyád egy Párkányt táplál Udvarában, midőn ama' Schelmajernek embersége felől"meg-győzettetik. Neve fem emberséges. Szeme fem áll Iften - igazában. — Rajta nem kaptátok - é ama' házi tolvajt ? hatment, csak Paripán ment. Ott konyha fzekérnem vélt; hanem a' Vezetéken, vagy fzolgánái viaízfzas Palaczbor, Fehér czipó , némellyeknek tarifztiyájában öfztövéres fzatonna , a

5 mellé fok-hagyma, egy pár só" dor , vagy mogyoró hagyma, sülte tyük. Sott némelykor gyakrabban ezek közül csak egy-is jó vólt. Nyál ban , rai helyen jó füvet kaptanak , meg-ízállottak a' fúre. Vagy ha fzéna - bagtya vólt, a' bagijra mellé le - terítették köponyegjeket , 's-jobb ízűt ettek belólle, mint moll efznek az Alapatrétából _ - Sött : az Öreg Haller János nagy űr vala , még is mikor uton ment, ha talión vólt-is, mikor az óra tiz vólt, meg - állott a' hintóval, és ett.