Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

54 AZ ARANY PERECZEK. VERNIKA: Semmi nyomára nem akadhattunk ; noha alattomban minden fzorgalommal voltunk. De Akós-bátyám, ezen kellemetlen levélre, úgy raeg-boízfzonkodott : hogy annak csak gondolattyára-is irtózik. Semmi irgalmat nem reméllhet a' Lopó, ha kézre keríttetik. De én-is úgy fei - háborodtam ellene, hogy ( noha másként könyörületes fzívein ) annak négy réfzre darabolását talán fzáraz ízemekkel nézhetném, A' Fejedelem - kis-afzfzonynak ezen fzavaiból meg - értette Gyárfás annak kedvetlensé. get; és, mivel igen nagyon fzerette, e' kurta •ho fzfzonkj dásában fem akarta meg-hagyni. Azután : éfzre-vevödőtt az-is: hogy a' Tolvajnak ki-találásában minden hafzon nélkül töltenék a' drága időt, igy csavarta másfelé a beízédet GYÁRFÁS : Hagygyuk -el, édes Húgom, e' fzomorú , és talán hafzontalan gondolatokat. Beízéllyünk valami kellemetes dolgokról. A' mi engem' illet, fogadom: hogy tüüént meg - vigafztallak. Ezen fzavakat hallván Vernika, hírtelen fel-ugrott a' Tőkéről, és közelebb ment Gyárfáshoz. Fel-kelt ofztán Gyárfás - is. Jgy Íz oil ott pedig VERNIKx\: Ugyan kéfz vagyok ám hallani ama' jó híreket. — Talán igyan tudod: hol yanI