Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r Ezekkel el-hallgatott. — Ofztán sűrűn zokogott — Végtére, femmi egyebet nem fzóllván. Szeré m be vifzfza - ment. — Ezek azok , inelIvekec ki - vehettem beiÖile. — De - — GYÁRFÁS Ismétt fzádban a' DE ? Ki vele, a'-mi fzíved' gyötri — Van-e még-is valami? —• Ugy-is tettfzik: mint-ha bofzízonkodnál VERNIKA: Édes Bátyám! Kedves Teítvérem! — Ki ne bofzfzonkodna, lia, azon ara ív Pareezek iniátt, Udvarunknak meg-bocsteiem'tését fontollya ? Húgának e' végső fzavait hallván Gyárfás, nagyon meg - ütközött. Szerette az Udvarnak böcsűlletét. Ugyan-azért: méltatlannak lenni állíttotta : hogy egy hitván Pereczért meg-böcsteleníteffen. Vernikának fzomorá áhrázattyából fem ni vigafztalást nem reménlett. így ízólla tehát GYÁRFÁS: Illy sokáig mi okra nézve kénzod amúgy-is el-ilzonyodott fzívemet? — Azt mondád : hogy Udvarunk meg - böcsteleníttetett. Ki-cselekedte ezen irtóztatóságot? VERNIKA: Találd-fel a' gonofzt, ha feltalálhatod —• Ezek történtének pedig ez'Után:— Hogy a' Kerczeg vifzfza lovaglott (5), nem fokára (5). A' régi Magyaroknak utazásokról ezeket irja Alt or» jai Báró Apor Péter• Mikor valaki, az embereknek Nagygya , útra ment ; ha Felesége , 's - Gj'ermeke nélkül ment ,