Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r GYÁRFÁS: No tehát! — Mit tefz az a DE? — Hogy Tí Afzfzony-állatok , vagy fe inmit , vagy igen kevefet fzóilhattok ama' hitvány DE nélkül ! VERNIKA : Tüftént fel - töröm a' Diót, édes kedves Bátyám. — Téged' tefzlek pedig Bíróvá én közöttem , és Kálmán - herczeg között. — Hát? Ha én, Bátya, azon Herczeg felől azt mondhatom: hogyő, valamint a' Nádfzál , arra fordul, merre a' Szél fújja. — Moll ezt, moít pediglen amazt fzereti? Mit vélíz az illyennek állhatatofsága felől ? — Oda adhatnád-é, illyennek birtokában , fzerelmes Vernikádat, egygyetlenegy Húgodat? GYÁRFÁS : Távúi légyen töllem. Ezen lvázafságnak , minden teketségem fzerént, ellene - állanék. Sott : ha hírem nélkül meg® efne , azon lennék: hogy el -vállyatok. VERNIKA ; No tehát', édes Bátyám, hallyad a' többit.. — Ama' Kálmán • herczeg ( de közttünk maradgyon a' fzó ) bele-fzeretett Juliánába, Macskáü Mihálynak leányába. Ezt, Kémjeimnek fzorgalmatofságok által,» olly biivonyofnak tapafztaltam: hogy felolle éppennem kételkethetek. •—• Én ugyan Juliánát foha életemben nem láttam, De igen hírlelik ritka ékefségét. Azt-is mondgyák felolle; hogy többet lakik a' Herczegi Udvarban, mint Pap-falván Atya' házában. — Ugy véllem: akkor fzerethe-