Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 49 betett Kálmán Juliánéba : midőn Attya Tifztséget vifek Szeretni Udvarjokban. —• Láin-é, bátya, által - hozattatván hozzánk édes Attya, hogy Kincs - tartónk legyen, Kálmánnak régi íze re te te- mind-eddig meg - nem - rofzdáfodott—Gondold - el a' dolgot, édes Gyárfáfom ! —* Egy Herczeg illyen leányba fzeretet ! — Ez , eu • eiot tern, igen alá-való dolognak tetízik. Hát te erről miként vclekedel? GYÁRFÁS : Ha ez úgy vagyon; Kálmán Vernikát meg - nein - érdemiette — De talán fokát nyelv eskednek az emberek ? Talán a' Herczegrek Fe!e*baráti indúlattyát fzeretetnek mondgyák ? — Edes Hugóm \ nem mind igaz, a'-mie az emberek hazudnak. VERNIRA : Annák az Egek : hogy mind ezek hazugságok lennének. — De az ám bezzeg az : a' - mi gyanúimat talpra tefzi : hogy minapáhan, itt Kolos váron, meg-látogatván bennünket Kálmán - herczeg , hozzám való ízeretetének igen hideg jeleit mutogatta. Ez nem jelentette ám a' Gyertya-tánczokat (4). D 5 GYÁR(4) Ä régi Gyertya - tánczot így irja-le Alt orj ai Báró Apor Péter : Két ifiú legények két égi gyertyát vettek kezekbe. Egy - máílal úgy tánczoltak fokáig , reá - vigyázván (mikor egy máft forgatták): hogy a* gyertya* tüzével egy * másnak haját, vagy kontöüt feine« gyújtanák. Az • utáu : oda mentenek, hot az A íz-