Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. Vi. RÉSZ. 41 buzogányozta volna a' vad kutyát, maga-is kárt vallott volna (2). Gyárfás-báttyának igen rofz kedvét tapafztalván Akós; az-után : azon el - illantott Róka-is efzében kódorogván, nein akara több fzót fzaporitani. Hírtelen el-menetelének okát nem akarta nyilván ki - mondani. Gyárfás-is el- fordulván tölle, é^ a' tüzet megigazgatván, nyilván ki-jelentette kedvetlenségét. Ezt éfzre vévén , így fzöilott végtére AKÓS : Nékem nincs idom : hogy itt héjjában el - vefztegeffem. -Előbb ama' négy lábú Rókára megyek. Az-után : gyó'zedelmeífeii vifzfza- térek hozzád. Éiíy addig-is Bátya. Ezek után éppen el - akara távozni Akós ; El-is-ment egy néhány lépéfekkel az Erdőnek ré( 2 ) A' Buzogányoknak régi vifehtéruL ezeket hja Altorjax Báró Apor Peter: Az ilin Legények, a' - kiktől ki-telt, vifeltenek eziiít, aranyos Buzogányt. Bárfonnyal volt borítva a' nyele. A' vége pedig ugyan ezűftös, aranyos. A'-kitól pedig ollyan kinein telt; vas Buzogányt viselt. A' nyele éziiítos, aranjms vélt. En - is illyet vifeltem kicsin - koromban. Némellyek pedig ha fon ló nyelű vagy czifra Baltát, vagy Csá. kányt vifeltenek. A' melly itiú legénytől a' fem. teleki ; Tatár-korbácsot vií'elt. Tamarisk us - fa vólt a' nyele. A' két végin fehér csont. Vagy vékony hofzfzú nyelű. Két-három bog a' Korbácscsán. Az hofzfzú volt. Nob ajkának hittak. D