Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r réfzébe; de, hamar vifzfza jővén, h-'rtelen megállott Gyárfás mellett. Ez , valami fzerencséclenségrői gyanakodván, egy kevefse meg-döbbent. De fzavait így iolytatta AKÓS: Még egygyet, édes Bátyám. Ha Vernika-húgunk erre találna térni (más-ként el- fe - múlattya v hogy meg - ne - látógaffon), tartóztasd-meg magadnál. Ki-fe-erezd az Erdőbe addig , még magam vifzfza - nem -jövök. Mert úgy tartom: hogy, mivel mellette oiiy gyakorta járkál a' vefzedelem, végtére el - isnyelheti. Ezeket el - végezvén Akós,- fel - vonta kmétt Puskájának kakafsát ; és nagy hirtelenséggel azon el - illantott Rókának fel-hajháztára indult. HETEDIK RÉSZ. VERNIKA GYÁRFÁSNÁL. O

cscsének el-menetele után, kevés ideig fel-'s-alá sétálgatott Gyárfás. Gondolkozott valaminn. Azonban el-állottanak a' kürtők' hangjai. Nagy csendefseg léve az egéfz Erdőben. Így befzeit magánoffan GYÁRFÁS: Tehát egy Róka vala az, melly kedves Húgomat úgy - annyira inég-ijefztette ? Csak