Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r AKÓS: Bátya! Bátya! Láttad-é? GYÁRFÁS: Öcsém! Qcsem ! hová? A KOS: Nem iáttál-é erre egy Farkaft?—Avagy: mit-is mondék? egy kietlen Rókát fzaiadiii ? tüzes fzemekkel ? GYÁRFÁS: Avagy talán kurta farkkal és, félelme miátt, le - is- csapott fülekkel ? AKÓS : In mes idom femmi tréfára. Csak éppen azt mondhatom: hogy ama gyalázatos Róka igen nagyon meg-ijefztette édes Húgunkat Vernikát. Es, ha hamar hozzá nem ugrottam vólna, minden bizonnyal, meg-pifzkolta vólna. GYÁRFÁS : De vallyon : mi okra nézve csalogatod a' Vadáfzatra kédves Húgunkat ? —• Mért kerefel négy-lábú Rókát ezen Erdőmben: mivel ama' ket - lábú Schehnajeredet Udvarodban neveled. — Oh Öcséin! Öcsém! Ezeket azért hozta - elő Gyárfás : hogy Öcscsének tudtára ádhaifa, miként vélekednek Titkofsáról mások-is, kibe Akós úgy annyira bele fzeretett. Ezen felől : azr-fe fzenvedhette Gyárfás: hogy édes Huga, kihez különös ízerettettel viíeketett, anuyiízor ki-csalattatik a' vefzedeiines vadáizatra. Már a' minapiban -is , Schelmajertői.reá-befzélitetvén, csak alig múltéi: hogy egy Farkaitól ölzve-nem-fzaggattatott. Ha Lórándíi Gergely , ki ekkor a' Fejedeiem-kis - afzizouy meüetc áll vala , meg-nem_ bu-