Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VII

f. RÉSZ. 449 AKÓS : Ne fzólly értté egygyet-is. Megnem-érdemli a' Gyilkos. RIMAI: Kegyelmes Fejedelem! a' régi jó fzokás fzerént, még egyfzer Kegyelmet kérek ? AKÓS : Héjjába fáradozol Rimai. Nincsen femmi kegyelmem, mellyet reá vefztegeffek. JULIÁNA: Szűnny-meg Rimai. El-látom: hogy fzavaid foganatlanok. Le-térdelt Slkós előtt, és hozzá így fzóllott. Kegyelmes Fejedelem! Láffon engemet, egy Herczeg-kisafzfzonyt lábai előtt térdelni. Én ineg-engedem Titkos-úrnak ellenem való törekedéfeit úgy, valamint Iftenemet kérem: hogy ő-is meg-engedgye Félre lépésimet. Bizonságúl hívom mind mennyet, mind földet: hogy ezen Erkölcsömet, mellyel ellenségemnek meg-engedek, nagyobb™ böcsűllom annál, mellyel ennek-elotte édes Atyámért meg akartam halni. Mert ezt cselekedni egy fzerető magzatnak nem. igen nagy munka. A' Gyönyörűség, és fzeretet öfzve-kapcsöltatik benne , fel - is - élefzthetik a' fzívet. De egy ellenségnek meg- engedni, és pedig tellyes fzívből meg - engedni, ez ám azon er. köles, melly bennünket, halandó embereket, halhatatlanokká téfzen. Ezen Erkölcsömnek más jutalmát nem várom , hanem azt, mellyet Mennyek' orfzágába a'Magyarok'Iftenénekfzent fzíne előtt várhatok. — Kegyelmes Fejedelem ! Rimainak utólsó kérését magamra vévén, kérem Ff 5 ala-