Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
%(> AZ ARAN Y P KRECZEK. r liána az Erdőnek derekába. És, fzívefsen engedelmeskedvén , eleget téve Gyárfás' parancsra lattyáuak. Addig-is Gyárfás, a' tüz mellé, egy tőkére, le-iilvén ; fzünetlen azon jövevényről gondolkodott. De hírtelen el-nem-tökéllhette magában , mi tévő légyen vele. Több fzáraz fákat rakosgatott a' tűzre. Azoknak ropogó lángjait fzemlélvén, igy kezdette fzavait a' fzomorú GYÁRFÁS : Oh gyönyörű lángok — De egyfzer * 's- mind irgalmatlan tüzek ! — Akármit adok élelmetekre, el -emífztitek, és hamuvá tefzitek. Eme' kurta elmélkedéseit el-mondván Gyárfás, fel-vett egy hasábot a' ti'tz-hely mellől. Sokáig femmit fe fzóllott, hanem a' hasábra nézett nagy álmélkodáíi mellett. Ugy tettízett: mintha az emberi életnek fzomorú változásairól gondolkodván , azoknak képét e' hasábnak tükörében látná, és tellyes örömét abban lelte. vólna : hogy a' Fejedelemségről lemondott. Ezen gondolattyát ki - lehetett ven» ni következendő fzavaiból. így fzóll vala magában ugyon azon GYÁRFÁS: Te-is, Hasáb! nagy fa voltál valaha. Büfzkélkedtél leveleidben, és virágos öltözeteidben. — Hány embernek adhattál vól- -