Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. VII

. RÉSZ. 35 Gyárfálsal kévánna fzentűl élni, és bátran meghalni. v • Ezen Jövevény ifiúnak el - tökéilett fzándékát , és állhatatofságát jól ki - vévén Gyárfás , moft többre faggatni nem akarta. Bé - fogatta magához; és, hogy le - telepedgyen , fzívefsen meg - engedte ; éppen nem tudván: hogy, eme' férj fi ruházat alatt, afzfzonyi fzemély lapp an. gana. juliána volt, Maeskáfi Mihálynak, amaIzerencsétlen Kincs - tartónak, még fzerencsétlenebb leánya. Ezen nagy fzívu, és az fiúi fzeretetben példa nélkül-való Kis - afzfzony, minek - utánna éfzre - vette - vólna : hogy Áttya' ki-fzabadításának minden efzköze ( mint-ha az egéfz világ ellene támadott volna ) kezeiből ki - facsartain a ; egy utolsó próbára vetette fzerencséslen fejét, rneíly ötet az • után a' hóhér Palöfsafalá csúfztatta. Juliána tehát ( Juliusnak nevezete alatt ) bé • fogattatván Gyárfástól , le-tette holmiét a' barlangban ; az- után

: onnatt ki-jővén , Gyárfásnak parancsolattyára várakozott. Ezen nagy okofságú Úr ( hogy magának több időt vehetne, és bátrabb alkalmatofságot nyerhetne a' fejői le- való gondolkozásra ) Juliust az erdőbe küldötte: hogy ott fzáraz iákat törjön, és azokat , egy-két nyalábba kötvén, ide, a'tűzhelyre, hozza, leje meg-hajtásúval, el-mène Juliána.