Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

430 AZ ARANY PEíircZEK. JULIÁNA: De, az Iften' fzérelméjért* mért vetemedett Titkos-uram illyetén bizonta? lan módokra, mivel engem' más bizonyoífabb módokkal meg - nyerhetett vóína ? Mért nem fzóllott az Úr én-velem csak egy fzót-is arról: hogy édes Atyámnak fzerencsés boldog élete az Úrnak hatalmában légyen? •—• Ha, édes Atyámnak boldogulásáért, meg - tudtam vetni a halált ; életének fzerencsés folytatásáért, kéíz voltam vólna magamat az Úrnak birtokába adni. — Sőtt : még moft - is ollyas fel-tétellel vagyok: hogy, ha édes Anyámnak akarattya az enyimmel meg - egvgye' zik ; íme! fzabadíttsa -ki Titkos- urain mennélhamarébb édes Atyámat: hozza ide elembe: hogy, fok keferves fzenvedéíei után, őtet fiúi fzeretetemmel meg - ölelbeffem ; ímhol kezem; örömeft Férjhez megyek Titkos - uramhoz. KÁLMÁN, nagy hírtelen: Mit? Juliána ! — Ezen embertelen embernek akarod anni kezedet? — Ezt én bizonyoíian meg - netn-engedein, ha Szúléid ezerfzer reá-állanak-is. Másnak fzámára rendeltenek téged' a' Menyei Lakofok ! — Jofzte karjaim közé édes Juliánám! Ezeket mondván Kálmán, ki-terjefztette nagy fzívefséggel karjait. Neki-ment Juliánának, és Őtet olly kegyeffen meg - Ölelte, hogy kiki éfzre- vehetné nem fzínlet hajlandóságait. Olly fokáig - tartotta karjai kozöt:, hogy őtet ki-