Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T Ici • eréfztdni akarni nem láttfzattatott. Kálmánhercgegnek ezen cselekedetét fzemlélvén Vernika, fel - boízfzonkodott ellene. Már régtőlfogva magáiénak tartván a' Herczeget, m oft a ni el pártolását nam Szívelhette. El - nem - titkolhatván belső indulatait, ezeket mondotta igen fen - ízóval VERNIKA : Mire fzánhatta magát kegyelmed, Kálmán - herczeg ! — Mit cselekfzik az. Iftenért !• Juctaffa efzébe v mí légyen maga, mi légyen Juliána ! KÁLMÁN: Igen-jól tudom, kik legyünk mind - a'-ketten. Mert, ha nem tudnám, illy fokáig ölelve nem tarthatnám. Őtet. Lelkem édes Juliánam ! Kálmánnak ezen fzavaira, meg jobban felgyúl lad a Vernika. Neki ment a

1 két egybe* kötelŐJzínt feemélynek. Es őket egy máitól elakarván válafztani, ezeket mondotta VERNIKA : El - ne - felejtse magát Herczegséged! — Férre Juliána! ' El - akarta őket valóban válafztani Vernika ; de a' valóságos Szeretet úgy egybe kulcsolta őket, hogy nagyobb ero íein vólna alkalmatos el- válafzcáíokra. Ezen dologra Juliánának Annya-is nagyon meg-ütközött. Nem fzerette Kálmánnak maga - viielését. Ugyan-azért közelebb menvén hozzájok, így fzóllította - meg a' Herczeget E e 4 SÁ-