Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VII

f. RÉSZ. 417 len el • halavánvodott, midőn efzébe jutott: hogy moft a' Magyar Bírák' kezeikbe akadot-u Jól tudta ezeknek fzokásokathogy valamint a' Jókat hofzfzú életre ; úgy a' Gonofzokat hamar-halálra méltóknak itéllik. Ugyan-azért: ei-halt, midőn a' háromfzori csendítéft hallotta. Elo-állott tehát a' Gyilkosé Utálták, valamennyien fzemlelték. Ötet, minden meg - visgálás nélkül, a' Nyársra méltónak lenni állították.. Bé-jötte után, így fzóilamla - meg SCHELMAJER : Kegyelmes Fejedelem l Itt állok igaz Bírám előtt. AKÓS, tüze [fen: Itt teremhettél tehát , Iftentelen Gyilkos? Állhattfz-é lábaidon gyalázatos Poxofzló ? Le-nem-rogyol gonofzságidnak súllyá alatt ? Fel - nem - akalztottad eddig magadat, hogy a' halálnál keservçffebb kénoktól meg-ineaekedgy ? Te! Yjiág' csúfja! Tea' meg-romiott Termcfzetnek gyalázatos Csuda

r Fajzattya ! GYÁRFÁS: Fel-ne lobbanny ellene,, édes Öcfém ! Meg - nem - érdemli a' Szemét - ember* Hadd reám a' czudarnak dolgát^ Én inkább meg - mértékelem, magamat. AXOS : öröm,

eft le-rázorn nyakamról ezen gyalázatos terhet. Sza,badítsd*mcg toile, ne csak Udvaromat ; hanem az egéfz világot-is. GYÁRFÁS : Ide fzóra Schelmajer. Validki igazán: hol láttad leg-isleg-elsőben az D d 5 arany