Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

426 AZ ARANY PEíircZEK. Édes Öcsém Akós! illy embereket tartafzfz Udvarodon ? AKOS : Nem tartottam Bátya , hanem csupán fzenvedtem : mere mind - eddig el - nem - hE tethettem magammal: hogy olly gyalázatofok legyenek. Idővel, 's^alkalmatofsággal ismerte tik-meg az ember. —• De noha ezeu Zsidótól meg-menekedtem-R ; vagyon még egy Gazemberem Udvaromban , ki mind Juliusnak , mind Masckáfi Mihálynak vefzedelme' oka. GYÁRFÁS: Aha Öcsém! ki kopott tehát Schelmajered - is a' hóból I AKOS: Moft tapafztalom immár : hogy mind Te , mind Vernika - húgom jót javaslottatok, midőn annak ízemmel tartását javaslattátok. De meg-adonj béllését az Aba-pofztónak. « indeneket meg-értett Schelmajer Juliana felől. Mert: boriben járván a' dolog, a' Pitvar-fzobában nagy fzorgalommal halgatódzott. Nem rnm lliiette immár ollyas emberét, kinek közbenjárásává!, vagy esedezésével a' leg-gyaHzfltoffabb haláltól meg-menekedhefíen. EgéfzNYOLCZADÏI RÉS2. i I ' SCHELMAJER' DOLGA. len