Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

382 A

Z ARANY PERECZEK*

. liattál-é magaddal? — Illy vefzedelembe vethetted -é mind magadat, mind fo-képpen engemet ? JULIÁNA : De más egyeb et mit cselekedtem vólna ? Eleget törtem , eleget fárafztottam fejemet, de halálomnál alkahnatofsabb dologra nem találhattam. Ezt az arany Pereczeknek nállam létekkel hamar el-érhettem. Másra nem Vetemedhettem. AKÓS: Juliusnak dolga, a'-mint még mollis tapafztalom, nagyon Öfzve-van-gombolyítva. E' csomónak meg-fejtésére , vagy kettovágására nem istnérek alkahnatofsabbat Kálmánherczegnél, Ö-kegyelménél. Én erre, embereimmel egygyütt, alkalmatlan • voltam. Ugyanazért ; igen nagyot botlottam. Által-adom te- « hát .Julius Herczegségednek egéfzlen. Kéremis atyaíiságofsau : hozza helyre Udvaromnak hibáját. KÁLMÁN: Fejedelemséged felől az éppen nem mondhatni , hogy valamiben hibázott. Nagy fzorgalommai el - olvaftam mind FÔ - bíróúrnak kérdéseit, mind Juliusnak feleleteit. H? Juliusnak fel-tételét nem tudtam vólna, felolle más ítéletet én fe hozhattam vólna. Tehát a halálra ítélésnek egéfz fúllya Juliusra fordul, ki homályos feleletinek Petét bokrofságával maga' e! - vefztésére kéafzeriteni láttfzattatott az egyenes