Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II

. RÉSZ. 3

8 T nes fzívű bírákat, ü benne tehát a' vétek, nem az ítélŐkben. Ezen fzavakra igen nagyon meg-rettene Sára. Nem értvén elégségelsen Kabnán-berezegnek elobbeni fzavait, édes leányának új vefzedelmétől tartott. Nevelte benne ezen vélekedett Kálmán - herczegtiek igen méltóságos tekintete, mellyhez foha hasonlót nem látott Juliánával való társalkodásában. Semmi irgalom ki - nem - tettizbetett ábrázattyából. Ugyan azért így fzóllott a' Herczeghez SARA : Kegyelmes Herczeg ! maga ugyan igen jól ismeri Magzataimnak erkölcseit. Soha azok Tolvajok nem lehettek. Az arany Pereezeknek el-vételében ezen Magzatom-is bizony ofsau ártatlan. Sárának ezen fok ízbeli fzavait hallván a Herczeg, attól tartott, ne-hogy, ba fokát fzóllana a' dologba, Juliusnak leányi fzeméllye valami - képpen ki - fuhanna belolle. Mind-eddig ugyan történetből csak magzattyának nevezte, de, ha leányának mondotta volna-is, kéfzen tartotta fortéllyát Kálmán, mellyel fzavait elhímezte vólna. Leány fzemellyének ki - nvilatkoztacását alkalmatosb idó're kévánta halafztani. H^gy ezen czéllyát el-érjb, így fzóllott a' Kör* ny'űl -állókhoz KÁLMÁN: Kérem mindnyáj okat: villyenekle, és legyenek csendefsen. Hallyák figyeleinBb 4 mel