Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 38 t oomat. Bacsásd-meg azon vétkemet; hogy, az ártatlanságot el - nyomatni Íapafztalván , azon Szent Gond - vifelésedről fzinte kételkedni kezdettem. De íme meg - nem - csaladtattam vélekedénmben. Kálmánra tekintvén-. Kegyelmes Herczeg! moít fzeretem inkább efzemet : hogy magammal Juliusnak Tolvajságát foha el-neinhitethettem. Juliánáboz fordulva: De ezen ízeinérmetes fzemekbő'l, ezen nagy lelket mutató orczából ki ne tudta volua ki - venni a merő ártatlanságot 2 Édes Juliufom ! leg-alább előttem, és alattomban mért ki - nein - vallottad ártatlanságodat ? SÁRA : örök hála te néked teremtő Istenem ! hogy anyai fzívemet helyre állítottad. Én ugyan mindenkor ollyas vélekedésben voltam kedves Magzataimról, úgy-is neveltem miiid1 egygyiket, hogy foha ellenek fenkinek femmí panafzfza nem lehetett. Édes Magzatom ! de mi okod lehetett, hogy előttem, édes Anyád előtt, el-tirkolhattad magadat, 's-magaddal egygyiitt ártatlanságodat-is ? Félhettél tehát, valamiben , édes Anyádtól ? Ennél foha jobb baráttyára nem talál az igaz magzat. KÁLMÁN, nagy méltósággal nézvén Julid' nára: Vallyon mit feielhettfz okofsau, mind édes Anyádnak moftani, mind a Fejedelem-kisafzfzonynak előbbeni kérdéseikre? —• Julius! — mit cselekedtél ? — Illy kegyetlenül fcánB b 3 hat-