Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

380 AZ ARANY PERECZEK*. más-forma helyre-hozásárúi tanakodott* így tehát: a' homályos dolgoknak ki-derülitek Lírán, Kálmán-herczeg-is azon volt: hogy mennél hamarébb meg-látogaífa Juliuíl ; es halálrafzánttának valóságos okát ínég - tudgya. Meg - értvén pedig , hogy Júliáim immár nem aiunna, hanem magát Yernikával , és Apalinnal gyönyörködtetné, és tellyes örömében lenne; mind Kálmán, mind Akós hozzája iparkodtanak. De, midőn á' Folyosón mentenek, elö - taláták Sárát, Juliánának edes Annyát. Ezen igen el - bádgyadott Aízfzony, minek-után-, na eiobbeni el • ájulásából fel - kerekedett, einem - hitethette magával, hogy Juliánának fejét ne vették légyen. Annak fejét kezeibe forgatni láttfzattatott nyavalás állapottyában. Ugyan « azért: hogy a' colgot valósággal meg-tudgya , noha ínég egéfzlen helyre lé hozattatott, maga' akarta Juliánát ineg-látni, es, amit máíok mondttak, mind-azokat tapafztalva hinni. Kálmán tehát, és Akós magok mellé vévén Sárát-is , mind - a'-? hárman Yernikának fzobája felé meg-indúltanak. Midőn reájók nyitották az ajtót, így fzólla Vernikához AKÓS: ÖrÜiiy, édes Vernikám. Juliusod bizonyosan ártatlan. VERNIKA, fel-kelvén: Hálákat adtam ezelőtt-is, de inoít fo - keppen teremtő Ifteiiem, hogy Szent Gond-vifelésed meg-iartotta Juliu. íomat