Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. I. 11ÈSZ, 373 ben. Kurtábbra vegyük a' dolgot* Éü mondok egygyet Például — Némely Városban igen go no íz Polgár lakott. Ez magának egy házat epíftetett. A' kapu fölibe ezeket íratta; Ezen femmi gonofz bé - ne - mennyen. Meg- látta a' fen-íráít más Polgár , és csak azt kérdezte a' környűl áMókt&h hát a Háznak Gazdája, vallyon hol megyeu-bé? APALIN: Ez ugyan frís vala. Én-is tudok illy kurtát. Némelly Polgár kis-házat épittetett magának más Úrnak kietlen - nagy há* * za mellett. Ezt iratta pedig fel kapujába : Piezin, de enyiin. VERNIKA : Én - is tudok valamit a kis Házról* Meg * feddettek egygVet azért : hogy^ elég pénze lévén, illy parányit építietett* Azt felelte íbhajtva: Bár ezt-is meg-tudnám tölteni jó barátimmal* — I)e várakozz , Apalin — Kérdéseket tefzek. — Mond * meg elsőben : mért néz a' Róka viízíza, midőn a' Kutyáktól kergettetik ? APALIN : Én ugyan úgy gondolom : hogy azért : mert fél. VERNílvA: El-nem - találód. Azért nézvifzfza, mert nincs hátúi fzeme. — Mond-meg máládfzor : Peri, ama' Palotásunk, hol vefztette - el a' ízemét ? APALiN: Tudgya a' Ko* Talán ügy ai* u csárdán. VER- '