Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. V

II

. RÉSZ. 29 íanak el-titkolva előtte. Mind-az'-altal: hogy femmi tanács nélkül el - erefztetteknek ne láttfzattaffanak lenni az igaz fzívű Parafztok; csak azt mondotta végtére nagy buzgófaggal előttük: hogy az Mennek nagy gondgya lenne minden csúfzó - ináfzó férgekre. Azon mefzfze - látó Folség meg-hagyná néha zavartatni az ártatlanságot; de végtére, minden ördögülőn-koholtt ravafzságok ellen nem csak megfzabadítaná , hanem nyertefsé-is tenné. A'-mi pedig Juliánának el-fogattatását illetné ; azt fe nem javaslotta, fe nem tiltotta a' tova - látó Pap - úr. Csak éppen azt mondotta végtére : hogy a' Fejedelemnek világos Parancsolattyait meg - kellene - tartani a' hív Jobbágynak, ha csak azok az Iftennek nyilván-való törvénnyévei világoffan nem ellenkeznének. Ezek ugyan így történteitek Pap - falván. NEGYEDIK RÉSZ. SCHELMAJER' GONDOLKODÁSAI. ma' Parafztoknak el-menetelek után, Schelmajer magánotfan sétálván a' Piaczon ; gonofz cselekedeteinek bokrofságát eleven fzínekkel le-feltette maga előtt. Ugy-is tettfzett ( valamint a gouofzságba meríilttekkel megc 3 fzo-