Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

AZ ARANY PERECZEK fzokott néha történni ) mintha kis időre megbánta volna patvarsagát, de nem azon tökélletefséggel: hogy magát valósággal meg-jobbítaná. Több kölletett ehhez, fem - mint ama' gonofz fzokáfok , inellyekkel éppen [meg • rontotta magában az Emberiséget. Ugva$ - azért : a' fel-'sal - fzélnek erefztvén forgó gondolatait, hol meg -fzánta Juliána - kis - afzfzonyt, hol ifmétt fel - pattana ellene. Nem-kiUÖmben ( midőn ofztán a' méreg-is el-fogta) fel-gviilladott a' Parafztok ellen - is. Ugyan-azért: fenki fe lévén a' Piaczon, így befzéllett magában SCHELMAJER: Átkozom a' Parafztok' Lelkek' jfméretét ! — Eddig fzáz meg - világofodott fejekkel kéfzen lettem vólna, még ama' két Tök-íilkókkal bajlódtam. Csomót kerefnek még a' Kákán-is. Mindent lelkekre vefznek. Ezek után meg-állapodott a' Gonoíz. Juliánára vetette heves gondolatait. Ofztán úgy tetfzett : mint- ha meg-fzomorodott vólna. A' Kis -afzfzonynak nevét, nagy foháfzkodáfi között, egynehányfzor említvén, így folytatta fzavait ugyan-azon SCHELMAJER; Oh Juliána! Édes JuliáíiámJ —'Moll hánytam - el bezzeg lábaid előtt a' kelepczét. — — Iften bizony : ha jól felvefzem a' dolgot ; igen méltatlannak tettfzik előttem: hogy, másnak le - rontásával, magamat fel - építtsem. — De, ha a' meg - vetett fzereter-