Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y PKRECZEK.r sonló- képpeu kurtán feleilyen. -Mi fe fzerettyük; de nem-is értyük a' hofzfzú befzédeket. Mondgya-meg tehát Kelmed rövideden : ha vallyon Fejedelmünknek' akarattya • é : hogy Juliánát ide hurczollyuk? SCHELMAJER. No tehát : most atyafiságofsan bánok. — Legyen ügy: erről egy fzót fe tudgyon a' Fejedelem. Ez pedig könnyen meg-eshetik: mivel Ő nem mindent maga igazit - el mindenkor ; hanem többfzer emberei által. De ezt hogy-is kévánhatnók tolle ? Feje nem könyv-tár. Eiég az : hogy fokát máfok által vifz végbe. Már pedig miud az enyim, mind a ti kötelefségtek azt hozza magával : hogy a' Köz - hafzonra jügyellyünk, hogy a' Tolvajokat, a'-mint tollúnk ki - telhetik, az Orfzágból ki - irtsuk. — Az - után : az , a' - mit rátok bíztam, néktek hafznotokra-is válhatik-— Hallottátok a' ki - hirdetésben : hogy az, aki Juliánát, az arany Pereczekkel egygyütt, ide a' tömlöczbe hozza, tíz-ezer forintokat várhat* a' Fejedelemnek kegyességéből. ;Én ; ebből egy pénzt nem kévánok magamnak; hanem tíkteket bóldogokká tenni akarlak. És íme! Ebből kivehetitek : minő Ember légyek ; mikép' óhajtom a' jó Parafztoknak elő - meneteleket. KÁKA: Én ugyan nem győzök csudálkozni, Tekintetes Uram : hogy ezen alkalma, tosságot, mellyben maga-is valamit nyerhetne, olly