Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. Iii. RÉSZ. 27 olly érőfsen farba • rughattya." Én úgy tartom: kevesebb cfúdát tenne a' Városban, ha az Ur egyízeriben meg -gazdagodna ; mint a' mí Falunkban , ha egy Parafzt hamar úrrá lenne. Mert nálunk így vélekednek közönségeiken: az Iílen foha fem ád egyfzerre fokát; hanem az Ördög fokát ígér ám, de keveset ád. Es, ha tapaíztallyuk : hogy egy uémelly Parafzt hírtelen meg-gazdagodott ; azt állíttyuk feiŐUé : hogy , vagy a Lidércz hordtta hozzája, vagy Önnóu maga a' Parafzt kotrotta. De a' Városban nem mondanak iilyeket. SCHELMAJER .: Talán bizony azt kévánnyátok tollem: hogy magam mennyek Juliánáért? és két, kezemmel a' tömioczbe hurczollyam? — Meg-eine bele — Ezt én hozzám halónk) emberek.

1 máfok által eselekizik. — A mi tóbb: nekem gyalázatomra válna az, a - mi néktek jó hírt, és jo <b huíznot hajtan. — De eddig úgy befzélletcem veletek, mint atyafiságos jó Barátotok. Már moft pedig, ügy - mint Fejedelem' TitkolTa, néktek ezeket jelentem : Hatalmas Fejedelmünk Akós azt kévánnya , azt parancsollya , és pedig k'úlönóffen Tí - néktek: hogy Juliánát, Macskáíi Mihálynak leányát, azon arany Pereezeknek Tolvajját tiiftént elfogjátok , es ide Koiosvárra a' tomloczbe hozzátok. Ha pedig czt valami - képpen el 4mú* Ç 2 lat-