Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. V

II

. RÉSZ. 21 magokat Pápa ízemre, 's-más nagyobbító L

rvegekre fzoktatták, minden apróiékos hibát hamar éfzre veCznek; főtt meg - fzemelhetik aZokat-is, mellyek belől el-rejtve tartatnak. KAKA : Tekintetes Uram ! hadd mondgyak egygyet. De ineg-bocsáfáon Kelmed: ha paparaízt efzemmel fokra nem-mehetek — Van egy parafzt ember Falunkban. Meg-ofzíilt immár, de minden böcsíilettel. Tud minden Könyvből olvasni. E'-mellett: igen jó tanács - adó. Be illene Kirónak akár minő városban. Ei-járok gyakran hozzája. Soha megnein - bántam, ha fzavát fogadtam. Ennél láttam leg-is-legelöl életemben egy Pápa-ízemet; 's-mihéntkitudaklottam, jnire való lenne; tüílent az Oromra nyomtam , csak tapafztalás kedviért. — De soha többé meg-nem-Üli orromat ama' gyalázatos nyereg. Egy kis Morzsát egeiz kenycríiek láttam. Meg-járnám: ha, midőn tifzta búzára alkunnék, ama' Pápa-ízemmel élnek. A' Rozit nem búzának, hanem dorongnak lenni gondolnám. Meg - anná Feleségem oda haza, ha, tifzta búza helyett, kctfzereísel, avagy talán Konkollyal jönnék a' Faluba. l

;gy-is : tudod , Dongó - ízomízéd, minő rendes bordába fzott Feleségeink vannak DOiNGü : Jól mondád, Káka - fzomfzéd. Ki-kormöinék fzemeinket ama' Pápa-Izemmel egygyútt. B 2 Eze