Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KR

ECZEK.

r vóitt Kincs-tartóját? Azt: ki moft a Hűvösön ül, és nem-sokára fel-akafztatik. DONGÓ: Oh Uram! hogy ne - ismernénk. »— Szegény Macskáíi Mihály! —• Be ebül bánnak veled , olly emberséges emberrel ! Én ugyan valahánfzor meg-fzomorodott Háza előtt elmegyek a' Faluban, meg-nem-állhatom, hogy Könyveim ki-ne-csordúllyanak. Mind ekkoriglan csudálkozom, hogy ki -nem-sírtam fzemeiin'. — En annál jobbat, és Fejedelm'ünkhez hívebbet soha nem - láttam. De úgy van dolgok a' nagy Urak' fzolgáinak. Ha jók hozzánk, nem-sokáig tartanak. De bezzeg ama' kemények, kik hátunkról fzíjjakat fzabnak, kik előtt még lehelni fem merünk jó-formán, kik csak azon vannak : hogy (igazán - nem - igazán) élire rakják a' tallérokat • már ezeket el - tartya a' FŐd, ha enniek fe lefz-is valamit. De bez zeg ama' jó Tifztyeink, kik velünk Kerefztény, nem T^tár módra bánnak , mint a' tavafzi hó, egybe el-olvannak. Szegény Macskáfi Mihály! Néked fe kellett volna olly jónak lenned. SCHELMAJER: No ugyan fel - találád fzarva között a' tőgyét. Úgy befzélled a dolgot, a' mint Tök-fejedbe fért. Beunetek Parafztokban az éppen tűrhetetlen • hogy mindeneket csak pufzta ízemmel néztek , 's - ugyanazért mindeneknek csak külét láttyátok. Kik ma-