Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

IL SZAKASZ. XII. RÉSZ ißt tyák felőliem hólttom után s hogy édes Atyám» ért tettem-le életemet. BÁLINT, Az Egek filé tekintvén : MenemTeremtőm! Agygy elegendő okot és erőt Húgomnak meg - gyozésére. Edes Juliánám! ugyan-csslc mond-meg igaz lelkedre: gondolhatod-e: hogy, gyalázatos fei-akafztásod után, én, Téged' fzerető Bátyád, élhefsek? JULIÁNA : Hát én a' tiéd után élheteké? Te könnyebben élhettfz: mert az én gyalázatomat fenki fe mondhattya nagynak, tiédet pedig fenki fe kicsinnek. Hallysd bár: mit mondanának felőlied az emberek: ezt: Ti ízt volt, még-is tolva) vólt; Férj - fi vólt, és a fefzonyi arany Pej.*eczeket lopott. Ezek valóban gyalázatosok. — De felőliem mit fognak mour dani? ezt: leány vólt, leány Portékát lopott« Egyebet femmit fe mondhatnak. BÁLINT: Hová legyek, éde$ Menem Î Meg - hasad a' fzí'vem, JULIÁNA: El-ne-hadd magad, édes Bál'ntom, még más ok-is vagyon, melly meg-» kifsebbíti faz én fzégyenemet, meg - nagyobbíttya pedig a' tiédet. Im' felőliem azt - is mondhattyák: fzegény vóltam, feinmimfe vólt; azért loptam a' Kincset: hogy abból el-élhefsek —Felőlied pedig mit mondanának? ezt: TiCzc vólt , katona - zsóldgya böcsulettel ki - járt, még is többet kévánt. L â BÁ-