Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

162 AÁ ARANY PE

RECZH

K. BÁLINT : Édes lelkem Húgom ! • Te - néked igen gyenge a' Telted. Ugyan-azért: kimondhatatlan nagy kéiiokat fogfz fzenvedni felakaíztásod' idején. Az én Teltem kemény. Neki-törődtem mindennek. Mindeneket hamarébb el - fzenvedhetek. JULIANA: Sött: mivel az én teltem a' tiédnél gyengébb; egy fzem-pillantás alatt megfúlok az akafztó fán. Te izmos vagy, és erős, A' Halállal igen fokáig tusakodhatnál. Ezeket hallván Bálint, nem mefzfze vólt immár a' kétségben - eséftol. De még egyfzer meg - mértékelhetvén magát, Húgának fzemeibe nézett. Csudállotta ugyan annak nagy lelkét, de ízándékárúl éppenseggel le-akarván-verni, néki végtére így fzóllott BÁLINT: Csak még egygyet mondok, édes Julián ám , fzerelmes édes Hugóm. —• De, kérlek, ne légy meg-átalkodott fzívti. Engegygy a

1 fontos okoknak — Édes Hugóm ! veddfel azt, az Iítenre kérlek: hogy én náladnál, közel tlz efztendovel, öregebb vagyok. Edes Átyám többet költött reám, fem-mint te-reád. Sokba kerekedtem néki, midőn a' Fp-oskolákat jártam. Az-után: midőn Katonává-lettem, egéfz öt efztendeig fegített; es ( a'-mint a jó Iften leg-jobban tudgya ) igen bőven fegített. Te reád foha nein költött annyit. Te a' Szerémi Herczegnek Udvarában neveltettél-fel, nem