Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

i5o AZ ARANY PERECZEK. ímhol állok tehát, ed.es Húgom. Köík-meg , és vígy' a' töinlöczbe. JULIÁNA : Ho ho ! ne olly fzaporán. Még nálad fincsertek az arany Pereczek; de bizonyos légy benne : hogy nem-is lefznek. BÁLINT: Edes kedves Húgom! énnékem Katona - fzívem vagyon. Régtűi-fogva megtanúltam vetni a' Halált. Ugyan azért bátrabban-is eleibe mehetek náladnál. Kérlek, édes Húgom, győzd - meg magadat. Ádd ide azon arany Pereczeket. JULIÁNA ! Édes Bálintom ! Bátor fzív lakik az én mellyemben-is. Ez tehát femmi okom, hogy kérésedre állyak. BÁLINT; Édes Juliánám ! Sziikféges néked a te életed, édes Anyánkra nézve, kitéged' ki-mondhatatlan képpen ízeret. JULIÁNA / A' te' életed pedig ízűksége'sebb mind Anyánkra, mind Atyánkra nézve. Te Férj-fi-is vagy; Katona-is vagy; Tifzt-is vagyf — Én csak leány vagyok, és (ha igazán meg-kell-vallanom ) igen le-gyalázott leány; kiuek híre, Fejedelmünk előtt, meg-bőcsteleníttetett. A' Te Neved mind-eddig fedhetetlen. Ugyan azért: Te még fok gyönyörűségeket reméllhettfz tellyes életedben. Én reám egéfz Erdély ujjal mutogat. Engedd tehát: hogy halálommal bé-dughafsam fzájokat reám agyarkodó irigyeimnek. Leg-alább e' jót mondhattyák