Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. XII, RÉSZ. 1

59 hogy Atyánknak ki-fzabadúlttát másképpen nem fzeméllhettük, ha csak le - nem-tétetnek érette a' tiz-ezer forintok. Azokat tehát le-kelletik érette fizetni akar mi módon. De egyre kérlek, édes Juliánám. Eskiigygy - meg te-is az álo Iílenre : hogy tanácsomat követni fogod. JULIÁNA: Meg - nem - eskiifzom, még fzándékodat nem tudom. BÁLINT : Eskiigygy - meg, Juliána; az Iílen' izerelmére kérlek. JULIÁNA : Én pedig meg - nem - eskiifzöm. Mond-meg előre: mit akarfz. BÁLINT: Jol van tehát. De ofztán, a-mint kérlek, fogadd fzavamat. Az Egekre kénizeritelek. JULIÁNA: Azt az-után fogoin látni, ha vallyon fogadhatom - e'. BÁLINT: Édes Juliánam ! Édes lelkem húgoml Edes világi gyönyörűségem! Add ide nékem azon arany Pereczeket. JULIÁNA: Az arany Pereczeket? Azokat én ugyan nem adom. BÁLINT : örök iidvefségedre kénfzerí'telek, Juliána: add-ide. JULIANA: Igen-is, de, ha előre igazán meg-mondod: mi végre kéred. BÁLINT : Azt fe bánom. De ifmétt az Egekre kérlek, el-ne-tagadd tőllem. íme azt fogom mondani : hogy én loptam-el. Élly Te édes Atyádért. Én örömeftebb meg - halhatok. L 4 I'»-