Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

158 AÁ ARANY PERECZHK. hagyattatott-el leg-is-leg-elöl. Sür'ün húllottanak könyvei. Végtére : Báttyának el-tökéllett fzíve miátt, reája nagyon meg-neheztelvén, bofzfzonkodván-is ; így támadta-meg Báttyát JULIÁNA: Te! édes Atyádnak korcscsa, nem igazi magzattya. •— Mit cselekednének máfok édes Attyokért, ha illyes környiilálláfokban volnának? Neki mernének menni minden vefzedelmeknek. Vérek' ki - ontásával fegítenék kedves Szülőjüket. Nem egy, hanem ezer halállal kévánnák fel-váltami azoknak tömlöczczöket. — Moít pediglen: íme hogy áll itten egy Korcs, egy váltott gyermek, egy fattyú Nemzetség. Sopánkodik, mint az ag. Nő. Nem tud magán fegíteni, mint a' Vén Bába. Itt áll meg - merevedve, mint a' Kőfzikla. Iftenem! be keves jó Fiakat hozhat immár e' meg-romlott Világ. Húgának sírását, és feddő fzavait látván Bálint, úgy tettfzett, mintha fzívét meg-akartavólna-adni, de valami államány alatt. Megtörülte fzemeit, és nagy csendefséggel ezeket mondotta BÁLINT: Jól vagyon tehát, lelkem édes Húgom. Én meg-mutatom azt néked, hogy édes Atyünrak nem korcscsa, hanem valóságos Magzattya vagyok. — Látod: hogy egéfzlen le - csendefedtem. Hathatós fzavaid által igazán meg-győzettettera. El-hifzem azt-is : hogy