Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

AZ ARANY PEREGLEK JULI 4 NA : -Én téged' meg - nem -kerítettelek; hanem csupán arra czéiíoztam : hogy édes Atyánkat Íégíttsed. BÁLINT ; El-*fakadván sírva : Iíletiem l he mellyen sliilyedett egéfz Házunk. — Nékem fzívem ízinre meg - hasad. Fejem-is nagyon fzédeleg. Nem tudom mire- adgyam magamat. Lehetetlen : hogy ; fzívem' fzorongatásait mái napnál tovább türhefsein. Báctyának eme' Tétovázását, és, a'- mint gyanakodni kezdett, tettetett fzív - fzorongatáfait látván Juliána, úgy tettfzett, mint-ha dfcet meg - akarná vetni. így támadta-meg Báttyát JULIÁNA: Szégyen! Gyalázat! — Én, Atyamért, életemet meg • vetem ; Te nyomorult Húgodnak gyáva életét nagyobbra bocs'üllod ártatlan Atyádnak életinél. Szégyellheted magadat Hál' - adatlak fiúi. BÁLINT: Húgom! Lelkem édes Húgom! Mit tegyünk az Itten kedviért ? JULIÁNA; Azt, a'-mire esküdtél: hogy tanácsomat követed. JKöis-meg, és vígy a' Tömlöezbe. , BÁLINT: Hallyad édes Bátyádat. Felelly Kérdéíé mre ; de úgy - mint Húgom, igazán, és egyeneiíen. —. Ugy - é bizony : nem te loptadel ezen arany Pereczeket? hanem más vala ni módon jutottak kezedbe ? Csak azt hallhadüm tolled J hogy el « nem - loptad, tuüent meg-kön* ü^eb-