Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. XI

I, RÉSZ. 155 JULIÁNA: Vehettyük, Lelkem - bátyáin ! I

m

ei — édes Bálintom! — De meg-ne-rettenny', Nálam vannak azon említett arany Pereczek ! Ezeket mondván, Tarsolyába nyúlt; és ki-vette az arany Pcreczeket : így folytatván az elobbenit : M oft tehát, édes-bátyám! kösd-öfzve kezeimet. Vígy'-bé a' városba. Adgy' az ItélŐ-fzék eleibe. Engem' ugyan fel akalztaiiak ; de édes Atyámért le-teheted a' tíz-ezer forintokat. Mint mikor az Embert véletlenül agyba ütik, nem tudgya mihez kapjon, hová fordúilyon; hanem el-bámulva áll, és fegítség után nézegel ; Nein külöinben Bálint, húgának kezeiben látván az arany Pereczeket, ijedtében el-hala, és csak ezeket mondhatta BÁLINT: Iftenem! mit látok! — Oda vagy kedves Juliánám ! JULIÁNA : Magam - is azt akarom. De bçzzeg ki-fzabadiíl édes Atyánk. BÁLINT : az egekre tekintvén : Még csak. e' vólt hátra egéfz Házunknak tellyefséges meg* böcstelenítésére. — Tehát valaki a' Macskáíiak közül Tolvaj lehetett? Iftenem ! mit tévő legyek? JULIÁNA: Mit? — Talán ugyan nem akarod követni tanácsomat? — Meg-esküdtél, Bátya — Katona-léttedre, meg-fzeghetnéd-é eskuvésedet? BÁLINT: így kellett meg - kerítened Bátyádat, igaz Húgom lévén? L 2 JU-