Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

154 AÁ ARANY PERECZHK. na, örömében el-fakada sírva. És noha azon eskiivésnek súllyá nem annyira Báctyára , mint magára háramlana, mivel még-is Attya' ki-fzabadíttásának bizonyos eízköze vala, azon ter® het-is édes örömeit magára vállalta. Báttyát, sürü könyv - húllatásai között, meg - csokol.ván, így Izollott JULIÁNA: - Lelkem édes bátyám ! Én téged' eddig-is ki®mondhatatlan-kcppen fzeret* telek. De moít, ezen példátlan tettedért, nagyra-is böcsíillek : mert moít téged' édes Atyánk* valóságos fiának ismerlek. BÁLINT: De én örömeit tun n ám : mi okra nézve tettem az esküvéít. JULIÁNA: Mindgyárt meg-tudod. Hallhattad a' ki-hírleléít azon arany Pereczek felöl, mellyek a Fejedelem' Udvarából kidopattanak. Tudod azt-is : hogy, ha maga a' Tolvaj azokat vifzfza-vifzi ; egyebet nem nyér, hanem minden büntetés nélkül maga' életét. Ha más valakitől vifzfza - téritetik, Tolvajja nélkül, az el-lopott Jófzag;- nyoicz-ezer forintokkal jutalmaztatik-nieg fzorgalmatofsága. De ha egy valaki mind a' Tolvajt, mind a' Pereczeket eioállíttya ; jól efzedbe nyomd: annak tíz-ezer forint léfzen jutalma. BÁLINT: Hallottam igen-is mind ezeket. De mí minő hafznát vehetty'uk ezen ígéretnek ? JU-